17.Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a frisset....Nagyon sajnálom hogy ennyi késéssel hoztam, csak sok problémám van...kérlek nézzétek el nekem...
Jó olvasást!
Puszi

17.Fejezet
'Ugrás az időben'
'Útközben'
"Kevin szemszöge"

- Hova megyünk? - kérdezte kíváncsian.
- Nem mondom meg. Majd meglátod. - mosolyogtam miközben próbáltam rá illetve a vezetésre is figyelni.
Már majdnem ott voltunk...meglepetés lesz neki. Remélem, hogy elnyeri majd a tetszését... Meg hát beszélni szeretnék vele...nagyon fontos....
- Ahj! - durcázott. Karjait pedig melkhasán összefogta, és úgy csiált mintha megsértődött volna. De apró kacaja elárulta őt.
- Nyugi...mindjárt ott vagyunk.
- Lécci mondd el!
- Nem. Szerintem még tudsz várni pár percet...
- Várni tudok, de kíváncsi vagyok.
- Aki kíváncsi az hamar megörekszik...- húztam az agyát.
Az út további részét, ami kb. csak 10 perc lehetett csendben tettük meg.

Mielőtt leállítottam volna a kocsit, kötöttem a szemére egy kendőt, hogy ne lássa a meglepetés helyet. Aztán kisegítettem az autóbol, és karjaimban vittem tovább.
Amikor pedig megérkeztünk lassan talpra állítottam és levettem róla a kendőt, majd vártam a véleményére.
- Jézusom! - mondta. Hát ez most mit is akar jelenteni?
- Nem tetszik? - kérdeztem, ő pedig felém fordult és csak apró lecsorduló könnyeit látom.
- Hogy nem tetszik? Hiszen gyönyörű! Ilyen szép és romantikus helyet még sosem láttam. - mondta aranyosan, és csak folytak le a könnyek az arcáról. Én pedig törölgettem őket...
- Örülök hogy tetszik. Ez az én kis...búvóhelyem. It szoktam gondolkodni, vagy akár csak lazítani.
Még szerettem volna beszélni, de fiinom meleg és puha ajkait éreztem meg.
Észrevettem hogy lábujjhegyre állva próbál megcsókolni. Szegénykém...túl picike...vagy én vagyok túl magas...
De aztán könnyítettem a helyzetén és lehajoltam hozzá. Karjaimat derekára tettem, és így húztam magamhoz közelebb, ő pedig apró kezecskéit kulcsolta össze nyakamon. És szenvedélyesen csókolóztunk...

"Liana szemszöge"

Éreztem, hogy lassan lebontja rólam a kendőt.
Egy gyönyörű réten voltunk, az erdő közepén. Egy kicsi, apró zúg az erdő belsejében. Csordogált egy kis patak is, és körülötte mindenhol mindenféle gyönyörű virágok pompáztak.
Örömömben pár csepp könny fojt végig az arcomon, és csak egy szót tuttam kinyögni.
- Istenem!
- Nem tetszik? - kérdezte Kevin. Ilyen buta kérdést....
- Hogy nem tetszik? Hiszen gyönyörű! Ilyen szép és romantikus helyet még sosem láttam. - mondtam, és éreztem ahogyan a könnycseppeket törölgeti le az arcomról, puha, meleg kezével.
- Örülök hogy tetszik. Ez az én kis...búvóhelyem. Itt szoktam gondolkodni, vagy akár csak lazítani.
De nem hagytam tovább beszélni. Lábujhegyre álltam és próbáltam megcsókolni. De túl magas volt, ezért nemigazán értem el. Aztán amikor felfigyelt rá, hogy próbálkozom, segített rajtam, és lehajolt hozzám. Derekamnál fogva közelebb húzott magához, én pedig kezeimen nyakán kulcsoltam össze, és így szenvedélyesen csókoltuk meg egymást.
De aztán kénytelenek voltunk megszakítani a csókot, mert már alig kaptunk levegőt.

- Igazából azért is hoztalak ide mert beszélni szeretnék veled...
- Igen? És miről?
- Hát ez elég komoly dolog...Tudom, beszéltem már veled a "vérfarkasos dolgok"-ról, de nem mondtam el mindent... Elkell mondanom még pár dolgot ahoz, hogy tud mennyi kockázat velem lenni...És így nembiztos hogy még velem akarsz lenni majd...
- Ne mondj ilyet! Én veled maradok! Nem foglak elhagyni...Tudom mi vagy, és nem zavar.
- Most még így gondolod... Csak vannak hátulütői is ennek a vérfarkas dolognak...
Megfogta a csuklóm, és húzott maga után. A kis tónál ültünk le egymáshoz közel a fűbe.
 - Arról már tudsz, hogy melegebb a testünk mint egy átlagos embvernek...és gyorsabbak, erősebbek is vagyunk. A hallásunk, a szaglásunk, és a látásunk is kifinomultabb náluk... De van még pár dolgo amit tudnod kell... Lehetünk szerelmesek, de az nem olyan mint.....   Amikor megtaláljuk a párunkat aki a lenyomatunk, a bevésődésünk, akkor megszűnik létezni a világ. Csak Ő számít, és az eddigi összes szerelmünket is elfelejtjük. És csak egyszer van ilyen bevésődés. Mert ez örökké tart. És tényleg senki más nem fontos, csak ő. 
- Értem...Lenne egy kérdésem...
- Kérdezz! Nyugodtan!
- Te már bevésődtél valakibe? Már megtaláltad a lenyomatod? - ez volt az egyetlen kérdésem.

Remélem, hogy tetszett...
KOMIKAT KÉREK!!!!!