16.Fejezet

Sziasztok!
Itt a friss....most különösképpen nem fűzök hozzá semmit...
Olvassátok el és írjatok kommentet! :Đ
Puszi.

16. Fejezet
"Kevin szemszög"

Halkan benyitottam a szobába. Csendesen aludt. Az a kis lenge póló, meg az a rövid nadrág....
Leültem az ágya szélére és onnan néztem. Nagyon szép. Még így is, hogy egy kicsit kócos a haja.
Lágyan megsimogattam az arcát, amire egy kicsit elkezdett mocorogni, de nem kelt fel. Most egy kis vékony hajtincsét találtam meg, és azt simítottam meg.

"Liana szemszög"
Valaki végigsimított egy hajtincsemen, és erre felkeltem. A szemem először nem akartam kinyitni, de azért kíváncsi vagyok hogy ki az.
Felnyitottam a szemem, és megláttam őt.
- Szia! - köszöntem halkan és álmosan.
- Szia! Ne haragudj hogy felébresztettelek!
- Jaaj semmi baj. - mondtam. És lassan elkezdtem felülni, de megszédültem, és vissza estem az ágyba. És a fejem is elkezdett hasogatni, ezért azonnal odakaptam a fejemhez. - Áúú!
- Lia! Mi a baj? Mond már!
- Semmi baj. Csak fáj a fejem. - mondtam.
- Hozok fejfájás csillapítót! - mondta, és már el is tűnt.
Miközben vártam vissza, lassan felültem az ágyban. Próbáltam úgy felülni hogy ne szédüljek, és hogy ne fájjon a fejem, de nem igazán sikerült. Milyen szar érzés ha az ember másnapos....
Egy pohár vízzel és egy darab gyógyszerrel tért vissza. Letérdelt az ágy mellé és a kezembe nyomta a gyógyszert, meg a poharat.
- Köszönöm. - nyujtottam vissza az üres poharat, miután bevettem a gyógyszert és megittam a vizet. Lerakta az ágy melletti éjjeliszekrényre, majd visszafordult hozzám.
Szomorúan nézett rám, és két keze közé fogta az enyémet.
- Kevin nincs semmi baj. Csak egy kicsit másnapos vagyok. Ennyi. Nincs semmi baj.
- Jó! Rendben. Tudom... Csak féltelek. - végigsimított az arcomon és én erre becsuktam a szemem. Ajkaink összeértek. Ez nem olyan csók volt, mint amilyen a parton. Ez a csók sokkal lágyabb, és óvatosabb volt. És hamar véget is ért.
- Nincs miért féltened. Tudok vigyázni magamra.
- De azért ha nem baj, akkor szeretnék minél többet a közeledben lenni. - vigyorgott.
Végre egy kicsit feloldódott a hangulat. :)
- Ahm....ide fekszel mellém? - ütögettem meg az ágyat. - Hátha hamarabb elmúlik a fejfájásom. - mosolyogtam.
Nem válaszolt, csak becsúszott mellém az ágyba. Én pedig melkhasára tettem a fejem, és így feküdtünk. És elnyomott az álom.

"Kevin szemszög"
Kérésére befeküdtem mellé az ágyba. Ő pedig melkhasamra feküdt, és elaludt. Most itt szuszog rajtam. Nem mintha zavarna, sőt inkább örülök, hogy itt van, és az enyém. Már körülbelül fél órája alszik, én pedig csak csodálom szépségét.
Közbe jó hallásomnak köszönhetően hallom, hogy néha a fiúk, név szerint Alex és Michael, a szoba ajtajához merészkednek és hallgatóznak. Cristopher is ezt csinálná, csak most a csajával lóg.

- Szia. - köszönt nekem amikor felébredt. Aludt egy órát. Remélem, hogy hatott már a gyógyszer.
- Szia! Jobban érzed magad?
- Igen! Sokkal jobban! Csak éhes vagyok. - kuncogott.
- Akkor szólok Clare-nek, hogy adjon neked valami ruhát, és akkor felöltözöl,én addig meg csinálok neked valami ehető dolgot. Jó lesz?
- Igen! Köszönöm.
Én pedig homlokon csókoltam, és kimásztam az ágyból. A nappaliban csak Michael és Clare volt.
- Sziasztok! Alex?
- Elment ahhoz a Katie-hez vagy kihez...- mondta Michael.
- Oh, értem. Clare! - fordultam testvérem felé. - Adnál valami ruhát Liának?
- Mi van? Levetkőztetted? Netán széttépted a ruháját? - viccelődött Michael.
- He-he. Nagyon vicces. Csak el akarom vinni valahova....

Tudom..tudom...elég rövid lett....
Különös mentséget nem tudok felhozni. Ne haragudjatok!
Légyszíí komizzatok! Nagyon jól esne ha írnátok...mert vagytok 4-5-en akik rendszeresen írnak, és ott a többi rendszeres olvasó akik gondolom elolvassák, aztán ennyi.... -.-''
Mert nektek csak néhány perc, és néhány sor, nekem viszont olyan öröm...hogy tudom hogy olvassátok a történetem, és még tetszik is....
Na de mmind1. Ha nem akkor nem....
Puszi