15.Fejezet

Sziasztok drágáim!
Köszönöm kommenteket!
Meg is hoztam a 15. Fejezetet!
Ahm...megint kérném azt a 4 komit!
Jó olvasást! Puszi. (:

15.Fejezet
"Kevin szemszöge"
Kinyitottam a bejárati ajtót, felkapcsoltam a nappali lámpáit, és a szobám felé vittem. Óvatosan lefektettem az ágyamra, a kis szandálját levettem róla, és egy vékony takarót terítettem kicsiny testére. Még kezemmel végigsimítottam puha arcán, aztán kimentem a szobából.
Lekapcsoltam a lámpákat, és lefeküdtem a kanapéra. Pár percig csak a sötétbe bámultam, de aztán elnyomott az álom.

Felébredtem. Egy pléd volt rám terítve. Akkor gondolom már itthon vannak a többiek. Gyorsan felkeltem a kanapéról, és a szobám felé siettem. Amilyen halkan csak tudtam benyitottam. Még aludt. Lassan oda sétáltam hozzá és most kezét simítottam meg. Olyan gyönyörű még most is...
De már nem az a  kék ruha volt rajta, ami a bulin. Egy ismerős pizsama volt rajta. Clare egyik pizsamája. Milyen figyelmes.
Ki is mentem a szobából. Had aludjon. Pihenje csak ki magát.
Ahogy kiértem a szobából, zsebemből elővettem a telefonom, és megnéztem hogy mennyi az idő. Már 5 óra van. Lassan elkezd világosodni.
A konyha felé igyekeztem. Valamit ennem kellett. Már nagyon éhes voltam. És ma amúgy is őrjáratra megyek. Sajnos.
Készítettem 6 tojást, és hamar be is faltam őket. A tányért meg csak a mosogatóba dobtam. Clare úgy is el fogja mosni.
Clare....tudni kell róla, hogy óriási nagy szíve van. És lemondott a farkas létről. Nem akarta hogy ne öregedjen, és hogy ne lehessen gyermeke, meg nem akarta kockáztatni az életét sem. Ezért már nem vérfarkas. Normális ember. És öregszik. Már 20 éves. És egyre idősebb....nem akarom elveszíteni. A világ legjobb testvére.
Na de nem akarok itt érzelgősködni....
- Heló haver! - hallottam meg Cristopher hangját a hátam mögül. - Mizujs?
Felé fordultam, és válaszoltam:
- Nincs semmi. Mikor jöttetek meg?
- Kb. egy órával ezelőtt. Láttuk hogy itt fekszel a kanapén, aztán láttuk Liát is a szobádban. Jól éreztétek magatokat? - és elkezdett vigyorogni. - Merész csaj...még a saját szobádból is kidobott....
- Igen?! Képzeld csak, amit adtál neki piát, azmiatt berúgott, aztán még el is ájult. És csak ezért kellett hazahoznom, hogy pihenjen. Érted?! - kiabáltam neki.
A mosoly azonnal lefagyott az arcáról.
- Jól van na....Ahm....bocs. Csináltál kaját? - kérdezte most már mogorva tekintettel.
- Igen.
- Na és hol van? - indult a hűtő felé.
- A hasamban. Ugye nem gondoltad, hogy neked is csinálok....
Egy nyikorgásra lettünk figyelmesek. Én természetesen egyből a szobám ajtaja felé néztem de semmi. Aztán jött Clare. Lassan ballagott felénk.
- Muszáj nektek már hajnalban veszekedni? Nem lehet tőletek nyugta az embernek....- mérgelődött. Majd ásított egyet. - Kértek reggelit? - kérdezte most már teljesen nyugodtan.
Hamar megbocsájt....bárkiről is van szó.
- Kössz, én nem kérek. Most ettem. - mondtam.
- Oké. És te? - fordult oda Cristopherhez.
- Ja kérek. Köszz.
- Rendben. Akkor felöltözök, és csinálok reggelit mindenkinek.
Majd indult is vissza a szobája felé. Mi pedig Crisszel leültünk a kanapéra és bekapcsoltuk a tévét. Valami top-shop vagy mi ment benne, ezért inkább a beszélgetés mellett döntöttünk.
- Sophie itt maradt? - kérdeztem tőle.
- Nem. Hazament, mert ma suli van neki.
- Ja Liának is az lenne....-morogtam.
- Bocs haver. Tényleg sajnálom. - sajnálkozott.
- Jó...hát igazából most már nem tudok mit csinálni...
Aztán már nem igazából beszélgettünk, mert Clare vissza is tért.
- Jó lesz mondjuk...tojás, palacsinta, meg tea? - kérdezte.
- Aha. - válaszolt Cristopher.

Clare már a konyhában serte-pertélt, amikor oda mentem hozzá.
- Köszi, hogy adtál pizsit Liára.
- Igazán nincs mit. Hiszen nem sajnálom tőle. - mosolygott. - Meg nem akartam hogy valami baja essen a ruhának.
- Kössz. Na megyek, és meg is nézem.
- Rendben. Azt jól teszed! -majd megölelt. Egy finom, meleg,  testvéri ölelés volt.
Annyi szeretet van ebben a lányban.....
Visszaöleltem, és indultam a szoba felé.

Na ennyi lenne.....
Remélem tetszett. :D Komikat kérek!!!!!
Puszi.