14. Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a frisst! Remélem hogy jóra sikerült...
Mivel már 13-an vagytok, akik a blogomat követik...meg elég sokat is látogatjátok, ezért azt vezettem be, hogy ha van 4 komment akkor egyből felrakom a kövit. (:
Szóval nem időhöz, hanem hozzászóláshoz kötöm! :Đ Remélem, hogy nem baj, csak annyira jól esik ha írtok! (:
Puszi.
Jó olvasást!

14.Fejezet
- Jössz táncolni? - fogtam meg Kevin kezét.
- Megint? Már egy csomószor táncoltunk...most nem. - mondta.
Nem tudom hogy hányszor táncolhattunk, de az biztos hogy sokszor. Őrületesen jól éreztem magam.
Most Cristopher kezét fogtam meg. - És te? Táncolunk?
Ő csak mosolygott és bólintott egyet.
Jó sokat táncoltam vele is, de aztán lihegve fáradtunk vissza az asztalunkhoz.
- Hozzak valami innivalót? - kérdezte Sophie, mert gondolom látta hogy elfáradtunk.
- Igen. Az jó lenne! - mondtam.
- Rendben. Ki mit kér? - kérdezte.

Én abból a Bronx-ból már vagy 3 pohárral megittam, azon kívül ittam egy kevés Vodkát, meg Martinit is, azt hiszem.
Most is egy Martinit kértem. A többiek pedig mind Bronx-ot. Nagyon jól bírom, szerintem. Semmi tünete nincs annak, hogy berúgtam.

- Haza kéne vinnem téged. - mondta nekem Kevin. - Elég késő van. És már innod se kéne többet.
-  Neeem! Nem akarok hazamenni. - nyafogtam. Jézusom nyafogtam?! Nem szokásom... - Táncoljunk! Vagy inkább rendeljünk valamit!
Nem válaszolt, csak átkarolta a derekam és lassan magához húzott. Én pedig szorosan hozzábújtam.
- Hazaviszlek. Le kéne pihenned.- mondta lágyan. Nagyon próbált rávenni, és majdnem beleegyeztem, annyira jó volt karjai közt lennem, de NEM!
- Neeem. - nyavalyogtam.

Karjaiba vett, és elvitt a tengerpart egyik csendesebb zugába.
A homokban feküdtem, ő pedig mellettem ült, és csak nézett. Már régóta voltunk így, ketteseben, és a fejfájáson kívül, /ami nagyon rossz volt/ jól éreztem magam. Csak ketten, boldogan.

Lassan elkezdtem felülni, hogy jobban szemügyre vehessem.
De amint elkezdtem felülni, egyszer csak elkezdtem szédülni, és ennyi..... Szalagszakadás.

"Kevin szemszög"

Annyira gyönyörű. Mindig. De most különösen szép. A teli hold megvilágította gyönyörű szőke haját, eszméletlen szép és hibátlan arcbőrét. A szeme csillogott. Mint egy angyal. És ez az apró kis kék ruhadarab...Ahw...
Lassan elkezdett felülni. De hirtelen esett vissza a homokba. Szerencsére voltam olyan gyors, hogy meg tudtam fogni apró testét, nehogy valami baj történjék vele.
Elájult.
Már a házunk felé sétáltam. Nem tudtam mást kitalálni. Így nem vihetem haza. Még a végén a szülei mindkettőnket megnyúznának. Ezért vittem hozzánk.
Drága egyetlen szerelmem, a bevésődésem pici testét karjaim közt tartottam.

Nah ennyi lenne....akkor amit az elején írtam, kérlek! Kommentek! Tőletek függ hogy mikor jön a friss!
Puszi. :DDD