12.Fejzet

Sziasztok!
A szüleim megkönyörültek rajtam, ezért van friss!
Csak had kérjek annyit, hogy legyen már végre pár komi...mert amit eddig 2-3 részt utoljára feltettem, nem nagyon komiztatok....előtte igen, csak sajnos kezdenek fogyni a kommentek...
Mindegy hogy jó vagy rossz komi, csak tudjam hogy olvassátok, és hogy mit gondoltok róla...Ennyi lenne a kérésem...
Jó olvasást!


12. Fejezet
Már egy idelye sétáltunk a parton...az időt pontosan nem tudtam...Nem nagyon beszélgettünk, csak a homokban sétáltunk, a sötét csillagos eget figyelgettük, és a hullámok játékát hallgattuk. Arra lettem figyelmes, hogy Kevin megáll. Megfogja a csuklóm, s megvárja míg odalépek elé. Így is tettem. Eddig csak lefelé nézett, nem nézett nagyon rám, de most mélyen a szemembe nézett és  megszólalt.
- Hoztam neked valamit. Remélem hogy tetszeni fog.- elengette a kezem, és a zsebébe nyult. Először csak annyit láttam hogy valami nyaklánc lehet, mert a sötétben nem nagyon tudtam kivenni az alakját. De amikor kívülről fogta meg a tenyerem, és felfelé fordította hogy azt a valamit a kezembe tudja rakni, megláttam. Egy ezüst lánc volt amin egy szív&pillangó medál díszelgett. Gyönyörű volt.
- Ez az enyém? - kérdeztem kicsit könnyes szemmel. Bár gondolom, hogy az enyém, hiszen azt mondta hogy nekem hozott valamit. És nekem adta oda...szóval, csak az enyém lehet.
- Igen. - mosolygott. - Tetszik?

- Nagyon! - és kihullott az első könycsepp a szememből.És jött utánna a többi. - De miért? Hiszen se névnapom, se születésnapom, se semmi. - vontam kérdőre.
Kezével letörölte arcomról a könnycseppeket. - Csak úgy. De ha nem tetszik akkor visszaviheted, és kicsrélheted. - már nem mosolygott. Egy kicsit szomorúbb lett.
- Hogy nem tetszik? Hiszen gyönyörű. Nem kérdés hogy megtartom-e vagy nem. Köszönöm. - mosolyogtam. Annyira boldog voltam. Itt vagyok én, egy szerencsétlen lány, aki beleszeretett a legjobb barátjába, és itt van ő, a szerelmem, aki ad nekem egy gyönyörű nyakláncot, de csak barátként tekint rám....
Hiszen mire is számíthatnék? Nem vagyok szép. Viszont ő tökéletes.
- Nincs mit. Fel veszed?
- Igen. Segítenél?

- Persze. - elvette kezemből a nyakláncot, megfordított és felrakta rám a nyakláncot. Majd amikor készen volt, maga felé fordított.

- Mit is akartál mondani? - kérdezte lágy hangon.

Lassan leültem a homokba. Követte a példám.

Egymás mellett ültünk csendben a langyos homokban. Lágy szellő fújt.

Nagy levegőt szívtam be, és erőt vettem magamhoz, hogy eltudjam mondani.

- Hát arról van szó, hogy, én..... - de több szó nem jött ki a számon. Elkeseredtem amiért újra belegondoltam, hogy mi lesz ha elmondom neki.

- Mi a baj? Mond el! Nekem elmondhatod.... - aggódott értem. Hiszen ez jó jel....

- Nem tudom.... nem tudom, hogy hogyan mondjam el amit érzek... Túl nehéz. - Hülye! Hülye! Hülye! Hogy lehetek ennyire gyáva?

- Akkor mutasd meg.

Mi?! Ahogy kimondta ezt a pár szót, szemeim akaratlanul is ajkára pillantottak. Szívem szerint egyből lecsaptam volna ajkaira, de túlságosan is féltem.

Egyre közelebb hajolt hozzám. Csak arra tudtam gondolni, hogy most meg fog csókolni. Kezdtem érezni meleg leheletét. Majd megéreztem finom, puha ajkát. Ahogy észbe kaptam azonnal visszacsókoltam. Ajkaink játéka nagyon jó, izgalmas érzést keltett bennem. Egész testem átjárta a bizsergés.

Egy picit elváltunk egymástól, mert már alig kaptunk levegőt. Fejemet mellhasára tettem, és átöleltem.

- Szeretlek! - még szorosabban bújtam hozzá. De egy röpke percre eltolt magától, hogy ajkaink újra örömtáncot járjanak. Ajkai éhesen csaptak le enyéimre. Kezem továbbsiklott hátáról egészen a nyakáig. Ott pedig körbefontam azokat.

Zihálva váltunk el egymástól. 

- Én is szeretlek! - Én csak a szeretlek-et hallottam meg. Leírhatatlanul boldog voltam.

-Én...én azt hittem hogy csak barátként tekintesz rám. Ezért nem mertem lépni.

- Én is ugyanezt hittem. Attól féltem hogy ha elmondom, akkor már a barátom se akarsz lenni.

- Én is...de ahogy kiderült, ez nem így van. És én csak nem rég jöttem rá, hogy igazán szerelmes vagyok beléd. Szeretlek téged. - mosolyogva, boldogan egy puszit nyomtam a szájára. Óriásit mosolygott. - Vissza kéne menni a buliba...Nem gondolod?

- Várjunk még egy kicsit. - suttogta. Majd hátradöntött a homokban, és hevesen megcsókolt. Csókunk izgalmas és szenvedélyes volt. Ajkai édesek és puhák, bőre meleg, és finom illatú volt. 

Majd ajkaink játéka alábbhagyott. - Most már mehetünk. - mosolygott.

Megfogta a kezem, és felhúzott a homokból. Kezeinket átkulcsoltuk, és nagyon közel húzódtunk egymáshoz, és így indultunk vissza a buliba.

Remélem hogy tetszett. Komikat kérek szépen! :Đ 

Puszi