Száguldhat az élet ezután tüskön-bokron át ... de nem lehet oly messzeségbe elnyargalni, hogy ennek az órának az emléke örökké elenyésszen .... ott van a kézfogás lépcsője, majd a tekinteté, a hangé, a csóké ... az ölelkezések erkélye ... végül a torony csúcsán ... A szerelem, amiért mindnyájan a világra jöttünk.
Mihelyt meglátlak, rögtön megfeledkezem minden kötelességemről, csak a szerelem él bennem! De ez a szó - szerelem - kevés is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése