ÖrökSzerelem

Itt a 2. Fejezet! Még ez sem az igazi de még fejlődnöm kell....Remélem,hogy tetszeni fog...Jó olvasást!
2.Fejezet

-Szívem! Ébresztő! Irány az iskola!
Anya...Hát persze,hétfő kora reggel már kiabál. Pedig még az ébresztőt is beállítottam,és persze hogy felébreszt...Istenem'
A nap sugarai utat törtek az elhúzott függönyön keresztül, hogy bevilágítsák vele a szobát.Erőt késztettem magamon,és nagy nehezen felkeltem az ágyból. Szokásomhoz hívően egyből a tükörhöz mentem. Persze...ahogy gondoltam. A hajam egy nagy rakás szénaboglya.
-Fent vagy már kincsem?-ismét anyám kiabált. Nem is tudom hogy hogyan tud hajnali hétkor :) így kiabálni...
Elkezdtem felöltözni, és megcsinálni a frizurám. Szokásosan öltöztem, úgy ahogy azt minden korombeli lány szokta.
Felvettem egy topot, egy szoknyát, egy kardigánt, és a kedvenc magas szárú tornacipőmet. A hajamat ki engedve, szépen át fésülve szoktam hordani. Így tettem most is! Szépen ki fésültem azt a nagy loboncos hajam,és egy egyszerű mozdulattal a vállamra dobtam.
-Persze anya! Megyek!
Már az emeletről érezni lehetett a palacsinta és a friss narancslé finom illatát. Amire le értem a földszintre, és beléptem a konyhába, addigra anya és apa is már az asztalnál ülve vártak.
Miután mindannyian végeztünk a reggelivel, apám megszólalt.
-Indulhatunk picim?- utálom ha picimnek szólítanak, hiszen már nem vagyok ovis...16 vagyok...Aztán csak biccentettem a fejemmel, és indultunk a kocsi felé.

-Készen állsz?
-Igen, azt hiszem.
-Akkor nyomás!
Kezdtem nyitni az ajtót, és éppen már kiakartam szállni, amikor apám megfogta a kezem és sok sikert kívánt. Megköszöntem, és nyomtam egy puszit az arcára.
Elindultam. A folyosón elég sokan megbámultak, és igen csak zavarban voltam. Első utam az igazgatóhoz vezetett. Odaadta az órarendemet, és egy kis térképet az iskoláról. Nem igazán igazodtam el a térképen, mert csak egy kézzel firkált rajz volt.
Becsengettek, én meg amilyen peches vagyok, már az első napomon elkések. Aztán pár perccel később megtaláltam a matek termet. Bekopogtam,és beléptem az ajtón.
-Elnézést kérek tanár úr, csak új vagyok, és eltévedten....és -felmutattam a kis térképet- nem nagyon tudok eligazodni ezen a térképen sem.
-Hát persze. -mosolygott- Akkor gondolom, hogy te vagy....-megnézte a naplót.- Liana.
-Igen.-és visszamosolyogtam rá.
-Akkor köszöntelek téged a mi kis körünkben. Az én nevem Mr. Thomas River. Kérlek foglalj helyet! -és az egyetlen üres helyre mutatott a terem hátuljába. Hál' Isten! Nem kell elöl ülnöm...
Az óra hamar eltelt. Szünetben oda jött hozzám egy lány...mint ha láttam már volna...
-Szia! Barbarának hívnak. Nem tudom, hogy emlékszel e rám... matekon és föcin egymás mellett ültünk...
-Jaj, igen! Emlékszem! (: A nevem
-Tudom Liana. Mondta a matek meg a föci tanár is.
Hát persze!
-Igeeen.
Barbarával egész ebéd szünetben beszélgettünk. Mesélt az egész életéről....
 Az utolsó órámról is kicsengettek. Végre mehetek haza. Elkezdtem hazafelé gyalogolni, amikor véletlen valakibe beleütköztem. Először gyorsan elakartam szaladni, de aztán furdalt a kíváncsiság hogy vajon ki lehet az...
Felnéztem rá. A szeme annyira hasonlított....de nem, hiszen az nem lehet,vagy még is?!
-Kevin?!
Ez sem az a nagyon hosszú, de ahogy többet írok,egyre hosszabbak...Szóval a következő- a harmadik fejezet- hosszabb lesz ennél.
Remélem,hogy tetszett.
Kommenteket kérek szépen!
Puszi: Biuuus.