11.Fejezet

Sziasztok!
Bocsi, hogy csak ma hozom...tegnap akartam, csak VÉGRE elmentem moziba a barátnőimmel. Nagyon jó volt! Na de akkor jöjjön a fejezet....

11.Fejezet 1/2.
-Én...én szeretem Kevint. Nem mint barátot, hanem mint fiút. Teljesen belezúgtam...-mondtam egy kicsit mosolyogva Clare-nek.
-Hát most egy kicsit letámadlak...de te tiszta hülye vagy! Mért velem jössz ide dumálni? Én már láttam a szemedben. Ahogy ránézel. Ahogy megérinted. Ahogy beszéltek egymással. Menj és beszélj vele!-mondta nekem lelkesítőn barátnőm.
-Nem beszélek vele.-jelentettem ki.
-Mi van?! Miért?-értetlenkedett.
-Azért mert félek, hogy ha elmondom neki, akkor eltávolodik tőlem. Mert én nem csupán a barátja akarok lenni.-sütöttem le a szemem.
-De ezt nem tudhatod....beszélned kell vele. Lehet hogy ő is hasonlóan érez. Hiszen nézz magadra! Egy fiatal, szép, okos, vicces lány vagy. Kinek ne jönnél be?!-mosolygott rám.
-De...de én nem akarom a barátságunkat kockáztatni.
-Gondolj bele...ha úgy érez ahogyan te is, akkor nyert ügyed van. Ha nem, akkor meg lehettek még barátok! És az elsőnek nagyobb esélye van! Csak beszélj vele!
-Hát lehet hogy igazad van.
-Nem lehet! Hanem biztos. Na gyere!-és felállt, majd megfogta a kezem és felhúzott. A hajamat egy kicsit megigazgatta, és elindultunk.

Már a nagy tömeg közt sétáltunk.
-Figyelj! Ott van Kevin.-mutatott a tömegen keresztül Kevinre.A haverjaival beszélgetett.-Menj és beszélj vele!
Éppen mondani akartam Clarenek hogy köszönöm, de márt csak hűlt helyét találtam magam mellett. Elkezdtem átvergődni a tömegen. Ahogy láttam Kevin is észrevett engem. Valamit még mondott a haverjainak, és aztán jött felém.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva.
-Neked is szia! És persze! Nincs semmi baj.-mondtam neki nyugodtan. Lehet hogy kívülről nyugodtnak tűntem, de belülről....Pillangók repkedtek a hasamba, mintha a lábam is remegett volna...össze tudtam volna esni. De ezeket csak belülről éreztem.-Beszélnünk kell.
-Rendben, de először táncoljunk.-és a vad, pörgős számot, egy lassú, lágy zene váltotta fel. Én csak egy bólintással válaszoltam.
Kezei derekamon kapaszkodtak, míg az én kezeim a nyakába pihentek. Én tényleg teljesen beleestem. Csak
gyönyörű, csillogó szemeit tudtam nézni. Majd' elolvadtam. Ó mit meg nem adnék azért, hogy tudjam mire gondol... A zene lassan véget ért, és ismét egy pörgős szám következett. Nekem még volt kedvem táncolni, és ahogy Kevin szemében láttam, még ő is szívesen táncolt.
Már vagy három számot végig táncoltunk, és egyre jobban éreztem, hogy kezd kiszáradni a torkom.
-Nem iszunk valamit?-kérdeztem Kevintől.


Most tudom hogy rövid lett....meg is ölhettek...de ennek a másik felét délután-este felé hozom. Megígérem!
Puszi