3.Fejezet

3.Fejezet
Sziasztok! Itt a harmadik feji....remélem,hogy tetszeni fog! Jó olvasást mindenkinek!

Ahogy belenéztem a fiú szemébe, annyira ismerősnek tűnt. Teljesen mint Kevin. De az nem lehet, mert Kevin sosem volt ilyen...magas...izmos...barna....(: Nem lehet.
-Kevin?!
-Igen Lia! Én vagyok az...
Hihetetlenül boldog voltam, de még így is sem hittem el nagyon. A nyakába ugrottam, és erősen megöleltem. Ahogy hozzáértem szinte égett tőle a bőröm...De biztos csak beképzeltem. Pár másodperc múlva eltolt magától.
-Mi a baj? Eddig mindig örültél, ha megöleltelek...
-Tudom....és....ssssajnálom, csak...
De semmi értelmes választ nem tudott adni.
-Várjunk csak...Hogy változtál meg ennyire?!
-Ahm....majd elmondom.
-Mikor majd Kevin?! Mért nem tudsz semmi értelmeset mondani?!
-Sajnálom, én....én csak.....Figyelj! Elmondom, mindent elmagyarázok, csak menjünk innen....
-Rendben.-mondtam, de már tiszta ideg voltam,és nagyon kíváncsi is...
Elindultunk a házuk felé. Egész úton egymáshoz sem szóltunk. Már majdnem ott voltunk, amikor Kev tesói ( nem vér szerinti tesók)futottak felénk. Alex, Michael és Cristopher. Amikor odaértek hozzánk, sorjában felkaptak és megöleltek. Én is viszonoztam az ölelésüket, csak egy picit találtam furcsának, mert eddig ahányszor átjöttek, hogy Kevin felől érdeklődjek, nemhogy megölelni, még beszélni sem beszéltek velem. Csak Clare szólt hozzám. Ő is Kev tesója, és ő az egyetlen aki vér szerinti rokona.
Észrevettem, hogy idővel ők is nagyon megváltoztak. De rajtuk nem vettem annyira észre, mint a legjobb barátomon, mert Kevvel mindig minden egyes percben együtt lógtunk.
-Szia csajszi! Mizujs? Annyira jó hogy itt vagy...-mondta CRistopher.
-Én is örülök hogy itt lehetek, csak.....nagyon meg...változtatok... hohohogyan?-dadogtam a szavakat.
-Figyi, majd Kevvel dumcsiztok...okés?! Amúgy tök jó hogy itt vagy!-örült nekem Alex is.
Michael csak megölelt, és mosolygott...
-Oké...de akkor mehetünk?!-fordítottam a fejem Kevin felé.
-Igen.Persze!-és vezetett a szobája felé.
Olyan jó volt ide újra bejönni! Annyira szerettem a szobájába lenni. Az ablaka az erdei tó felé nyilt. Gyönyörű volt.
Leültünk az ágyára.
-Figyelj. Nem tudom, hogy biztosan tudnod kéne e róla. Biztos hogy szívem szerint el sem mondanám neked.
- Kevin! Kérlek hallgass végig. Te vagy a legjobb barátom. Amikor itt hagytál annyi időre, tudod hogy az mennyire fájt nekem?! Most meg itt vagy...újra...és majd kicsattanok az örömtől...de még sem mondasz semmit. Semmit nem mondasz arról, hogy mért is tűntél el annyi időre....hogy változtatok meg ennyire?! Én tényleg azt hittem hogy fontos vagyok neked, mert nekem nagyon fontos vagy!
-Éppen ezért akarom, hogy ne tudd meg. Attól félek, hogy ha elmondom, majd nem akarsz a barátom maradni...Mert NAGYON fontos vagy nekem.
-Ha tényleg fontos vagyok neked, akkor mond el. Kérlek.
-Biztosan?!
-Igen.
-Amikor annyi időre elmentem, akkor egy igen érdekes átváltozáson mentem keresztül. Ahogy látod, nagyon megváltoztam. Az apám egy fajta törzs egyik vezetője, ezért az én véremben is csordogál ez  a furcsa gén. A tesóim nem a vér szerinti rokonaim, viszont hozzánk tartoznak. Mi igen különös lények vagyunk...
-Milyen lények?!
-Vérfarkasok.
-Nem. Ilyen nem létezik. Ez hülyeség!
-De igen.Van.
-Nincs. Ez marhaság!
-De Lia! Higgy már nekem! Mért találnék ki ilyeneket?!
-És akkor a tesóid is?
-Igen.
-De akkor ők mért nem mentek el?! És te mért?
-Mert attól féltem,hogy akkor már nem akarsz barátkozni velem...és hogy utálni fogsz.
-Jaaaj dehogy!
-Félsz?
-Nem tudom hogy kéne e vagy nem....
-Értem...-és mosolygott egy kicsit...
-Istenem'! Annyira örülök, hogy itt vagy! Úgy hiányoztál...-és elkezdtem könnyezni.
-Jaj nekem is hiányoztál!
Kezével elkezdte letörölni a könnyeim, de én eltoltam magamtól.
-Mi a baj?-láttam az arcán az aggodalmat.
Nem is válaszoltam neki semmit, hanem odakúsztam hozzá az ágyon, és amilyen erősen csak tudtam megöleltem. Láttam az arcán hogy mosolyog, és visszaölelt.

Remélem hogy tetszett....A következő részt pedig szombaton!!
KÉRLEK ÍRJATOK KOMMENTEKET!!!
Szép napot! Puszi: Biuus.